Templom

 


Római Katolikus Plébániahivatal

8353 Zalaszántó Fő utca 20.
Pásztor Emánuel János plébános

Szentmisék rendje:
Vasárnap és ünnepnapokon 10:30-tól
Kedden 17:00-tól

A templom egyhajós, nyugati végén toronnyal, keleti végén támpilléres sokszögű szentéllyel ellátott gótikus stílusú épület. Bejárata a torony déli oldalán található. A torony alsó emeletén nyílások, sisakja alatt mind a négy oldalon nagy méretű, barokk jellegű félköríves harangablakok láthatók. A sisak nyolcszögbe megy át, alsó sarkain egy-egy fiatoronnyal. A hajó déli oldalán erős támpillérek állnak, közöttük pedig román és gótikus stílusú ablakok nyílnak. A déli oldalfal előtt a korábbi oldalkápolna alapjai találhatók. A szögletes alakú szentélyt is támpillérek erősítik.

A szentély ablakai csúcsíves, gótikus kőráccsal ellátott ablakok . A keleti végén két pillér között elhelyezett talapzaton Szent János szobra áll. Északon a sekrestye és az egykoron állt oldalkápolna alapfalai

A templombelsőbe a torony aljában nyíló csúcsíves ajtón lehet bejutni. Miután beléptünk egy vas csigalépcsőt láthatunk, amely a karzathoz ill. a harangkötélhez vezet. A hajó ajtaja után a kórusalj következik, valamint balra az egykori boltozati zárókőbe faragott szenteltvíztartó. A hajó déli fala vakolatlan, melyen az ún. szegények Bibliája látható és egy múlt század végi eklektikus mellékoltár.

Az északi falon barokk, hangvetős szószék van  A szentélyt félkörös diadalív választja el a hajótól. Ezen a falon folytatódik a bibliai képsor. A szentély déli oldalán kis mélységű ülőfülke, északon korai reneszánsz sekrestyeajtó, tőle keletre pedig a gótikus szentségház látható. Leggazdagabb részlete a kőrácsos, csúcsíves ablakok és a fal sarkaiban található középkori háromnegyed oszlopok.

Zalaszántó temploma, – vagy, ahogy a falu idős nemzedéke nevezi, a szentegyház -, több évszázados múltra tekint vissza. Vastag, tömör falai, támpilléréi és zömök tornya is középkori eredetét igazolják. A településnek azonban nem ez az első temploma, hiszen a korábban említett 1236-os oklevélben már említést tesznek a faluban álló Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomról. A templom

1242 körül elpusztult és csak Zaland – későbbi tulajdonos és veszprémi püspök – birtokvezetése alatt kezdődtek újra az építkezések.

Az 1957-59-es feltárások Kozák Károly régészeti munkájának eredményeivel azt mutatják, hogy Szántó jóval régebbi település, mint ahogy hivatalosan a korát számítják. Ezt bizonyítják a sekrestye alatt és előtt kb. négy méterre feltárt falmaradványok, amelyek a község korabeli, első templomának létezését igazolják.

A templom védőszentjei, Szent Kozma és Szent Damján. Bizánci eredetre utalnak. Tiszteletük először a keleti egyházakban, majd nyugaton egyaránt elterjedt. Kik voltak? Arab származású ikerpár, orvosok, akik Égé városában (Cilicia) ingyen gyógyították a testi-lelki betegeket. A Dioklecián-féle üldözés idején 303-ban kínhalált haltak. Népszerűségük gyorsan elterjedt, mint az önzetlenség földi helytartóit tisztelték bennük. Belekerültek a katolikus naptárakba (szeptember 26.), a szakrális művészetbe, valamint a magyar királyi korona bizánci abroncsán az ő zománcképük is látható. A templom továbbvitte a vértanúk patrociniumát és viseli a mai napig is.

Zaland, mint birtokos, új templom építésébe kezdett. A régi köveket felhasználva építtette fel a mai templomtest középső részét. Belsejében ma is látható a faragott kváderkövekből épült déli fal, a korabeli bejárattal. Ma azonban “Szűz Mária szobrának fülkéjéül szolgál”, fölötte három román stílusú ablak befalazott mélyedésével, amely kevés fényt engedett a templomba. Magas, gerendás mennyezetű építmény volt, keleti végénél szögletes lezárású szentéllyel és lőrésnyi ablakokkal. Tornya ekkor még nem volt.

A templom körüli kis dombon rakott fallal körülvett temetőt alakítottak ki. (Ma, a három román stílusú ablakból kettő látható, ugyanis a harmadik helyére barokk ablakot vágtak, a bejárati nyílás elé pedig a XVIII. században támpillért építettek.) A püspök 1258-ban teljes vagyonát a veszprémi püspökségre hagyta. A templom Zaland 1262-es halála után csak az 1290-es évekig volt az egyházmegye tulajdonában, gazdát cserélve a környék tartományuraival.

1342-ben királyi birtok lett Szántó, az egyház pedig cserebirtokkal lett kártalanítva.

1378-ban Nagy Lajos király a Tátika várát és a falut a Lackfiaknak adományozta. A falu fejlődésével és a lakosság gyarapodásával a templom már kicsinek bizonyult. A Lackfiak gondoskodásának köszönhetően nyugati irányban bővült a templom, amelyet korai csúcsíves ablakkeret igazol. A toronyról, még ebből az időből sincs biztos ismeretünk. Feltehető, hogy a torony egészében a következő bővítmény eredménye. Ez pedig a következő birtokos a Gersei Pethő család nevéhez fűződik.

A család 1437-ben kapta meg a birtokot és 1438-ban ők lettek a szántói plébániatemplom kegyurai is. Több évszázadon keresztül birtokolták, egyben fejlesztették is a térséget. A templom nagyobbítására is sor került, így a régi román kori szentélyt a hajóval megegyező méretűvé szélesítették, gótikus boltozással fedték és négy csúcsíves ablakokkal tették világosabbá a sokszögű szentélyt.

A szentélyablakok kőrácsai ekkor készültek, a padlót vörös téglával burkolták.

Az oltár festményekkel, a falak figurális festésekkel voltak díszítve. A templombelső terét is bővítették, délen egy oldalkápolnával (feltételezhetően családi temetkezőhelynek szánták), valamint egy keresztelő kápolnával.

A keresztelő kútnak csak a talapzata maradt meg. Egyik mennyezeti, boltozatzáró rózsája ma a szenteltvíztartó alsó részét képezi .

Az építkezések a XVI. századra is átnyúlhattak, ezt a reneszánsz kori sekrestyeajtó bizonyítja. A kápolna keleti oldalához szélfogót építettek, az egész elé pedig egy zömök testű tornyot emeltek Bejárati ajtót két helyen is vágtak, a torony északi és déli falán.

Az építkezések a korai reneszánszban fejeződtek be. Ekkor zúdult a mezővárosra a török pusztítás és kizsákmányolás. 1555-ben a török felégette és kirabolta a települést, ekkor a lakosság elmenekült, vagy a török áldozatául esett. A templomot is felgyújtották, melynek teteje leégett, beomlott és egyúttal használhatatlanná vált. 1576-ban a török ismét felégetett mindent.

A templom falai omladoztak, de az újjáépítésre csak a török megszállás után került sor. A templom újjáépítésére csak 1730-as években került sor. Az építkezések több helyen az újjáépítés hevében folynak, ám Szántón pénzhiány miatt a középkori falakat egészítették ki. A középkori ablakokat befalazták, nagyobb ablakokra cserélték, – elpusztítva a középkori értékeket -, a szentély barokk boltozatot kap, a templom pedig két képes, négyszobros új oltárt. Ez ma is megvan, akárcsak a kőből készült, kagylós faragású keresztelő kút, vagy a gótikus gyémántmetszésű és csavart lábazatok .

Az oldalsó kápolnákat nem építették újjá, de a falakhoz vastag támpilléreket építettek, amelyeknek építészeti funkciójuk nincs. A tornyot megmagasították és ekkor helyezték el benne a vátkai harangot. “Az 1700-as években a vátkai patak tisztítása közben találták meg és hozták a szántói templom tornyába. A harangot a törökök elől ásták a patakba, így az ellenség nem találhatta meg, mert nem látott friss ásást. Vátka falu – a Tátika hegy lábánál – lakossága kihalt, a harang több 100 évig volt elásva és csak a szerencsének köszönhető, hogy megtalálták. A harang a mai napig is misére hívja Zalaszántó hívő lakosságát és kíséri utolsó útjára Zalaszántó halottait.

1865-ben készült terv alapján a Festeticsek háromhajós bazilikává kívánták átépíteni. Szerencsére nem sikerült.

A XIX. század során a barokk főoltár ismeretlen okok miatt kikerült a templomból. Helyére jellegtelen oltár került, fölé egy festményt helyeztek, amely 1893-ban készült Bécsben (h. Bauer munkája), Szent Kozmát és Damjánt ábrázolja. A festmény ma a szentély baloldali falán látható. Később a tiroli faragású Jézus Szíve-szobor állt az oltáron 1972-ig .

Az 1930-as évek elején a falun áthaladó országutat kívánták kiegyenesíteni. Ehhez a templomdomb keleti és nyugati oldalát elhordták, így a templom körüli középkori temető és az azt körülvevő kőfal jelentős része elpusztult. A torony elé és végfala alatt új támfalat emeltek, ezzel a déli részt is körülvették, amelybe romantikus keresztet emeltek.

A XX. század régészeti munkái hozták felszínre a középkori értékeket. 1933-ban Darnay Kálmán, – Sümeg múzeumigazgatója -, az oldalkápolnák alapköveit tárta fel. 1957-60-ban a műemléki hatóság kezdett falkutatást. Ekkor került helyére a templom építéstörténete és ekkor váltak láthatóvá a román és gótikus stílusú részletek.

1972-ben, új előírások szerint a liturgikus teret át kellett alakítani. Ennek az volt a lényege, hogy a misézés ismét szemből történjen. Ehhez alakították a berendezést. Az oltár ambó márványból készült, felette pedig egy festett, függő feszület látható, mindezekkel középkori hangulatot idézve. A templom búcsúját szeptember 26-át követő vasárnap ünnepli a falu lakossága.