Kápolna

 


Zalaszántó korai kápolnája

A Keszthelyről Sümegre vezető országút közepe táján Zalaszántó település szívében a Fő utca 77. szám mellett, baloldalon található egy kis hajdani temető kápolna Tátika és Rezi várromok ölében. A kápolna egyhajós, félköríves szentélyű, alacsony, zömök tornyos, kelet-nyugat tengelyű, boltozott épület. A hajó teljes szélességét átfogó félköríves apszisú szentélye nyugat felé néz. A szentélyt egy rézsűs támpillér támasztja. Vaskos keleti tornya, melyet falazott nyolcszögű gúlasisak fed, a hajó elé ugrik, földszintje kis előcsarnokot alkot, ahonnan a dongaboltozattal fedett hajóba lehet lépni. Az oltármenza falazott és a szentély teljes szélességét elfoglalja. Az apszis fél gömb kupolával fedett. A legújabb kutatások szerint a torony másodlagosan épült a hajó keleti homlokzatához. A torony csatlakozó fala alatt ugyanis vakolt-meszes réteg található. Úgy tűnik, hogy a barokk kápolna egy korábbi, talán lakóépület felhasználásából épülhetett, eredetileg torony nélkül. Ez a kicsiny kápolna ismereteink szerint Magyarország legkisebb kápolnája. Az 1441. évben a temetőben lévő kápolnát szentelték fel,  a Szent Kozma és Damján, a jelenlegi plébániatemplom mellékkápolnájaként, a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása titulussal. A török pusztítás során feltehetően az 1555. évben a Szent Kozma és Damján plébániatemplom egy időre használhatatlanná vált, ez a kápolna szolgálhatott az itt maradt néhány család (gyülekezet) számára vallási menedékül és községi templomul. Körülötte temető alakult ki. A XIX. század első felében a kápolnát átépítették, és Szent Vendelt tisztelték védőszentjének, aki a jószágtartó gazdák és pásztorok választott pártfogója. De vannak olyanok is, akik Szent Erzsébet kápolnaként ismerik. Az oltár fölötti Madonna képet 1830. év körül Kopácsy József az akkori veszprémi püspök ajándékozta Zalaszántónak. A kápolna belső provinciális festése hasonlóságot mutat a vállusi római katolikus templom szentélyének falképeivel azonban alkotót egyik esetben sem ismertek.

Forrás:

„A kápolnában és annak közvetlen környezetében tudományos céllal kutatást nem végeztek, a lelőhelyre vonatkozó adatok az 1960-as években végzett régészeti terepbejárás megfigyelésein alapulnak. (Bakay Kornél-Kalicz Nándor-Sági Károly MRT 1. A keszthelyi és tapolcai járás Bp. 1966. szerk: Sági Károly)

Ismereteink szerint ezt követően, amikor a falu felújíttatta a kápolnát, műemléki kutatást végzett Dr. Bozóki Lajos.

Dr. Bozóki Lajos a kutatása során írja: A kis kápolna kelet-nyugat tengelyű, szabadon álló épület. A hajó teljes szélességét átfogó félköríves apszisú szentélye nyugat felé néz. A szentélyt egy rézsűs támpillér támasztja. Vaskos keleti tornya, melyet falazott nyolcszögű gúlasisak fed, a hajó elé ugrik, földszintje kis előcsarnokot alkot, ahonnan a dongaboltozattal fedett hajóba lehet lépni. Az oltármenza falazott és a szentély teljes szélességét elfoglalja. Az apszis fél gömb kupolával fedett.

A kápolna kutatása 2001. augusztus 12-én kezdődött. A kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy az épület középkori eredetű-e, illetve tartalmaz-e középkori részleteket. (Tekintettel arra, hogy, van művészettörténész, aki középkorinak tartja.) A kutatás során megállapítást nyert, hogy a torony másodlagosan épült a hajó keleti homlokzatához. A torony csatlakozó fala alatt ugyanis vakolt-meszes réteg található. Úgy tűnik, hogy a barokk kápolna egy korábbi, talán lakóépület felhasználásából épülhetett, eredetileg torony nélkül.

Dr. Bozóki Lajos tudomásom szerint, 1441-ben a temetőben lévő kápolnát szentelték fel,  a Szent Kozma és Damján, a jelenlegi plébániatemplom mellékkápolnájaként, Boldogságos Szűz titulussal.

L. Mező András:  Patrocíniumok a középkori Magyarországon.. Bp. 2003. 478.
(A Szeplőtlen Fogantatás, mint dogma csak a Tridenti Zsinat után szerepel, én a magam részéről furcsállanám ezt egy XV. századi gótikus kápolna esetében.)
Másrészről úgy gondolja, hogy ez a kis kápolna nem gótikus eredetű, bár ezt csak régészeti feltárás tudná igazolni vagy cáfolni. Mindenesetre a falkutatás során semmi sem igazolta ezt: gótikus műforma  nem volt a falszövet meglehetősen hevenyészve rakott kőfal, a habarcs sem tűnt gótikusnak
.

Koppány Tibor műemlékes építész szerint a kápolnáról a jelenlegitől eltérően egyenes szentélyzáródású épületről beszél. (Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. Bp., OMvH.1993.) Boromisza Péter festő-restaurátor véleménye szerint a kápolna belső provinciális festése hasonlóságot mutat a vállusi római katolikus templom szentélyének falképeivel azonban alkotót egyik esetben sem ismertek.”